2012. október 10., szerda

Tréner szemmel...



Reggel öt óra, ébresztő megszólal, és olyan üdén talál, hogy az első gondolatom, az, hogy majd a sírban kialszom magam. 
Ma megkezdődött a tartósan munkanélküli emberek képzéssorozata. Egyelőre, nekem csak nevek egy listán, illetve azért egy névhez beugrik egy arc is. Nos, ő meg a listámon nincs rajta, csak épp hegesztő, és nő, és Flashdance, és Jennifer Beals. Miért e kis „gondolatvihar”?  Igen, bizony, a csoportom tagjai közül sokan hegesztő szakmát is kitanulják a tréningsorozattal párhuzamosan. A tréning támogatja az OKJ-s képzést, a témák kulcskompetenciák, motiváció és álláskeresési technikák. Gondolatok jönnek-mennek a fejemben, céges tréning nehezebb vagy itt velük? Hát majd meglátjuk!
Megérkezem a képzés helyszínére, jönnek a résztvevők is. Fiatalok, idősebbek, nők, férfiak, romák, kisgyermekes szülők és hajléktalanok. Hát igen, a munkanélküliség nem diszkriminál! Végre arcok is társulnak a nevekhez. Kis tájékoztató, és a trénerek bemutatása után a csoportok elvonultak a termeikbe. És akkor jött a sok élet-történet: sikerek, kudarcok, örömök és bánat. És még valami, megjött a kérdés megint: hol könnyebb?  Cég vagy itt? A válasz kicsit másképp érkezett a fejembe, de nyugodtabbá nem tett: Majdnem szó szerint idézve egy nagy „klasszikus” tévéműsort: Itt tényleg lét a tét! Emberek jöttek tanulni, hogy legyen esélyük, hogy valami olyat kapjanak, amivel a sok kudarc után végre sikert érnek el. Legyőzték a tartós munkanélküli lét során „megszületett” „démonaikat”, kétségeiket, szinte önmagukat is, és eljöttek reményekkel tele. Idővel a nyugtalanságom átváltozott eltökéltséggé, hogy nekik itt és most, egészen decemberig, durván komolyan kemény képzésük lesz, ha rajtam múlik, hogy esélyük legyen.
És még valami: mindenki talál munkát, aki akar? Hát hallgatva a történeteket engem nehéz lesz erről meggyőzni.
Kis ízelítő: telefon az álláshirdetést feladó cég szomszédjából: igen még van üres hely, két perc múlva érkezés személyesen: már betöltötték. Igen, roma hölgyről van szó.
Még egy kis ízelítő: Igen, még van üres hely, ja, hogy 53 éves? Sajnos már betöltötték.
És még egy kis ízelítő: Végzettség rendben, tapasztalat rendben, óóó, két gyermekét egyedül neveli, ahaaa, és ki tud vigyázni a gyerekekre betegség és nyári szünet alatt? Ühüüm, szóval nehezen, de azért megoldható majd hívjuk…
Az EBH-t a tematikába biztos beteszem.
Elhittem nekik a történeteket, miért? Naiv vagyok és láttam őket, amikor és ahogy mesélték és, és itt voltak tanulni, képezni magukat, hogy növeljék az esélyeiket. Nekem ennyi érv elég volt.
Holnap a tréning folytatódik…

Kulcskompetenciák fejlesztése tartósan munkanélkülieknek 2. tréningnap
Ébredés: mint első nap…
Az első nap után meggyőződésemmé vált, hogy egy teljesen nyitott, és aktív csoport trénere vagyok. S nem csalatkoztam, megerősített a második nap.
Először is megjelent mindenki, nem jelentett senki beteget, hogy ne kelljen itt lennie.
Ennek megfelelően eldöntöttem, hogy a 98%-ban tréninget még hírből sem ismerő résztvevőknek egy kis módszertani fejesugrást tartok.
Úgy mélyítettük a másik megismerését, hogy hátsó hang technikával kellett rövid beszélgetés után bemutatni párjukat a résztvevőknek. Technika alkalmazása: ötös, módszernek ellenállás nulla. Királyok voltak, nagy elánnal lendültek át a kezdeti izgalmakon, hogy szerepelni kell a csoport előtt.
Ezt „levezetésként” elmélet követte a kommunikációs stílusokról, jó bőven az asszertív stílusról, példákkal, feladatokkal. Simán rakták össze a példák alapján az asszertív mondatokat. Fellélegeztem: sikerült érthetően elmondanom. Kicsi tesztkitöltés és képbe-kerülés, ki, mennyire asszertív.
Ebéd után Gordiuszi csomóval pörgettük fel az ételtől lelassuló pulzust, majd ezt fokozva szituációs játékok jöttek. Azt nem mondom, hogy egymást taposva rohantak a „színpadra”, de elkezdtük.
Az első jelenet után már nem kellett annyit várni a következő szereplőkre, és a hátsóhangos segítség is egyre több volt. Mindenki kezdte megtalálni, hogy ennél a feladatnál mi a neki való szerep.
Mondom én magamban, ha már lúd, legyen kövér: kicsit variálunk a játékon. No, ezt már csak utólag vallottam be nekik, hogy újabb módszerrel ismerkedtek meg. Olyan természetességgel alkalmazták, mint ahogy a forró kés hatol át a vajon.
Igen lelkesen éltem meg, mert nem sikeres, agilis fiatalok ülnek a teremben, hanem már sokszor csalódott, köztük 50-es emberek is.
Hazudnék, ha azt mondanám haragudtak rám, amikor péntekre tekintettel, negyed órával korábban fejeztük be, de a záró kör arról szólt, hogy még akarnak szerepjátékot, és várják a jövő hetet.
Én is…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése